0

„Nem születik mindenki egriként, de mindenki lehet egrivé, aki a hazáját úgy szereti, mint akik itt születtek”

Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója tiszteletére a 2013-as évet a kulturális kormányzat Gárdonyi Emlékévvé nyilvánította. Ennek kapcsán felelevenítjük egri éveinek fontosabb eseményeit. Egri tanítóképzős diákévei nagyon küzdelmesek teltek. Édesapja 1879-ben meghalt, s a szegénység mellé most már a gyász is ránehezült.

A tanári kar megsajnálta a nyomorgó tanítójelöltet, és kérték az érseket, hogy tanulmányi segélyét évi 100 forintra emelje fel. Gárdonyi nem tartozott a szorgalmas diákok közé. Harmadikban tanára Répássy János megbuktatta olvasásból, nyelvtanból, valamint helyesírását és dolgozatainak külalakját is elégtelenre minősítette. Nagyobb szorgalomra akarta ösztönözni.

A javító vizsgán az egész osztály szeme előtt jelentette ki: „Fiam, Te belőled sose lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Megjegyezzük, hogy Répássyval az író baráti kapcsolatban volt, sok levelet váltottak egymással. Egri diáksága idején az olvasás mellett írogatással töltötte legszívesebben szabadidejét. 1881. május 22-én diákos lelkesedéssel írta naplójába: „Istenem, beh szeretnék az irodalmi pályára lépni!” Másodikos képzős korában Drukk címmel litografált, rajzos, tréfás diáklapot szerkesztett. Ezt követően a Frici című hetilapba kezdett írni, mely később Füllentő címmel jelent meg. Az irodalom iránt érdeklődő diáktársaival önképző kört szervezett. A harmadév befejezése után, 1881. június 27-én hagyta el az egri tanítóképzőt. 1897. június 22-én családjával együtt visszatért Egerbe, és élete végéig itt élt. Miért választotta éppen Egert? Gonda László újságírónak 1901-ben a következőket mondta: „…olyan édes emlékek fűznek engem ide. Itt jártam iskoláimat, itt nekem minden fű, minden fa ismerősöm s ezek az ismerősök olyan csendesek, nem tolakodók. Elmerengve járok köztük, nem beszélnek, csak mosolyognak rám s boldogságom csókjaival halmozom el őket. Hidd el, hogy itt elfelejtem minden bánatom és nyomorúságom, ami az életben osztályrészem volt.” Munkájához mindenekelőtt csend kellett. Ezért íróasztala felett a tetőfedő zsindelyt néhány négyzetméternyi területen üvegcseréppel helyettesítették, a mennyezet szintéjébe pedig vaskeretes tejüveg ablakot építettek be. Napközben ezen át elegendő világosság esett az íróasztalra még akkor is, ha a csend fokozására az udvarra néző ablakok fatábláit behajtotta.

A házát körülvevő kertet Gárdonyi maga tervezte, telepítette és ápolta. Különösen kedvelte a fenyőt, a tuját, az olajfát, a szomorú fűzfát, az orgonát és a rózsát. Gárdonyi írói életműve szempontjából az 1897 utáni egri évek bizonyultak a legtermékenyebbnek. Prózaírói munkásságának legjelentősebb és legmaradandóbb alkotásait, történelmi regényeit városunkban írta. Titkosnaplójában ezt vetette papírra: „Az író hatalma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fantáziáját működteti.” 1899 végén a Pesti Hírlap kezdte folytatásokban közölni Az egri csillagokat, mely 1905 óta Egri csillagok cím alatt jelenik meg. A regény már akkor elnyerte az olvasóközönség tetszését, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1902-ben Péczely-díjjal jutalmazta. Napjainkig mintegy húsz nyelvre fordították le.

Magyarországon 2005-ben, a Nagy Könyv programsorozat keretében az olvasók a legnépszerűbb magyar regénynek választották. Gárdonyiról széles körben elterjedt, hogy nehezen barátkozó, zárkózott természetű ember, pedig csak az ürességet és a formaságot kerülte. Az évek során népszerűsége, baráti köre, tisztelőinek sokasága egyre nőtt. Legjobb barátja éveken keresztül háziorvosa, Glósz Kálmán főorvos volt. A másik egri barát dr. Setét (Schwartz) Sándor ügyvéd, újság- író. Tanító barátai voltak Frindt (Borsodi) László és Kolacskovszky János. Az egri ciszterci gimnázium oktatói közül jó viszonyban volt Maczky Valérral, Tordai Ányossal, Werner Adolffal, Madarász Flórissal. Gárdonyi egri barátai közé tartozott Halászy Cézár jogakadémiai és Lemle Rezső reáliskolai tanár is. Meghitt kapcsolat fűzte a Mártonffy családhoz. Gyakori vendég volt egri otthonában Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Feszty Árpád és felesége. Jókai Mórral haláláig levelezett, és barátjának mondhatta Móric Zsigmondot, Fadrusz Jánost és Strobl Alajost. Jó barátságban volt Dankó Pistával, a neves prímással, aki Gárdonyi több versét megzenésítette. Ha jó ügyről volt szó, Gárdonyi azt mindig támogatta.

Az 1904. augusztus 20-án megnyíló új egri színháznak előjátékot írt Dobó szelleme címmel, amely nagy sikert aratott. Amikor a Dobó szobor bizottság két felhívást tett közzé adományozás érdekében, mind a két felhívást Gárdonyi Géza fogalmazta Egri hősök szobra, Egriek! címmel, az Egri Újság 1905. november 1-jei számában. Gárdonyi Gézát 1919. október 6-án a Magyar Írók Szövetségének alelnökévé választották.

Ezzel a lépésével magára haragította Bródy Sándort, aki nyílt levélben tagadta meg barátságát. Bródy fogadkozása azonban nem volt örök. Ezt bizonyítja, hogy Gárdonyi halálakor a következő sürgönyt írta Setét Sándor egri ügyvédnek: „A becsületes föld füvét, mezei virágjának néhány szálát tedd helyettem és nevemben a koporsójára. Nevem nélkül. Szó nélkül. Én tudom és érzem, hogy mennyi fájdalmas és igaz szeretettel gondolok rá.

Az anyját és fiait öleli szeretettel neked hű barátod, Bródy Sándor.” Gárdonyi életének utolsó tizenöt esztendejében hűséges társra talál, a nálánál húsz évvel fiatalabb tanítónő Mátékovics Józsefné, Tóth Ilona személyé- ben. Mila, ahogy az író nevezte, haláláig hű lelki társa, betegségében gondozója volt. Ő testesítette meg számára a női eszményt, akinek törékeny alakja, tiszta lelke megjelenik Gárdonyi műveiben, az Isten rabjaiban, az Ida regényében stb. Okos Miklós 1963-ban, az egri Népújság hasábjain így írt: „Mila családi élete nyugalmát áldozta fel ezért a különös szerelemért, gúnyolódásnak, megvetésnek tette ki magát, később az író halála után nélkülöznie is kellett.” Mila volt egyedül Gárdonyi Géza mellett, az író 1922. október 30-án, a hajnali órákban bekövetkezett halálakor. November 1-jén bronzkoporsóban a líceum dísztermében ravatalozták fel. Az egész város gyászolta, s tiszteletére a város minden templomtornyában megkondították a lélekharangot. Gárdonyi végakarata volt, hogy holttestét saját kertjében helyezzék el az ismert felirattal „Csak a teste”. Azonban sem az egyház, sem az állam magánkertben nem engedett temettetni.

A kérdést Tordai Ányos úgy oldotta meg, hogy a Gárdonyi által oly annyira szeretett egri várban, a Bebek bástyán helyezték örök nyugalomra. Búcsúbeszédében Setét Sándor ezeket mondotta: „A céhbeliek nevében, akiknek mestere volt, akiknek ő nem halt meg, mert itt maradtak írásai, amik a bibliájuk, mely őket tanítja, műveli, buzdítja, lelkesíti… ki már belépett a halhatatlanságba.”

Szecskó Károly

fotó: utazasadelid.hu

a cikk megjelent az EGRI MAGAZIN 2013.  számában

Megjegyzés küldése

 
Top